Reggel alig bírtam felkeli, fájt a fejem.Rosszul éreztem magam, ezért anyám megengedte hogy otthon maradjak, míg jobban nem leszek.Felhívta az igazgatónőt, hogy megmondja, most nem mehetek, mert nem érzem jól magam.
Csak feküdtem az ágyamban, és nem tudtam mi tévő legyek.Úgy döntöttem, reggeli után elmegyek sétálni.Mivel anya az ágyamba parancsolás után elment gyógyszereket venni, és apám pedig egy konferencián volt, ezért a házvezetőnőnk készített ételt.Az étkezés után marasztalni szeretett volna, de végül is elengedett.
Kicsit fújt a szél, és hideg is volt, pedig már késő május volt.Felvettem hát a dzsekimet, és elmentem levegőzni.Most nem néztem a téglafal felé, féltem, hogy életre kel, és mindenkinek elújságolja az én nyomorult életemet...Azt, hogy sosem hallgatnak végig a szüleim, és hogy van egy (talán?) ikertestvérem, akiről eddig nem is tudtam.Nagy volt a járás kelés, így elmentem egy nyugodtabb kis kávézóba.
Nem rendeltem semmit, csak csendet akartam, mert otthon takarítás van.Végül ki kellett mennem onnan, mert a tulajdonos felszólított, hogy ha nem rendelek semmit, hagyjam el az üzletét.
Megint odaértem a téglafalhoz.Megálltam, és egy mély levegőt vettem.
Talán ki kellene vennem a levelet, nehogy valaki olyan találja meg, aki visszaél vele.Sajnos már nem volt ott.
Viszont helyette ott fehérlett egy másik.Kihúztam onnan.Éppen meg akartam nézni, amikor futott felém egy kutya.Megijedtem, de amikor odaért, hozzám bújt.Én nagyon szeretem az állatokat, főleg a kutyákat, de sajnos a mi házunkban nem lehet tartani állatot, apa nem engedné, anya meg mégugysem.Sóhajtottam.
-Neked is ilyen nyomorult életed van mint nekem?Áá nem hiszem.Te szabad vagy, arra mehetsz amerre akarsz, senki sem irányít.De miért is beszélek én egy kutyával, hisz te úgysem értesz meg.-mondtam csalódottan.
A kutyus erre megnyalta az arcomat, mire egy kiáltásra lettem figyelmes.
-Kicsim mit keresel te ott??Fúj gyere onnan!Még elkapsz valami bacilust attól a dögtől.Nem is értem mért nem fogják be és altatják el ezeket.Szólni fogok a polgármesternek, vagy a rendőrségnek.Miért mászkálsz te arra??Ott a szegények laknak, vegyél példát mondjuk a szomszédokról, ők még csak meg sem közelítik azt a téglafalat.-mondta dühösen anyám.
Szomorúan karoltam bele anyába, és csendesen hazaballagtunk, időközben pedig elrejtettem a zsebembe a levelet.
-Én most felmegyek a szobámba, mert nem érzem jól magam.-mondtam keserűen.
-Biztos attól az állattól van.Hadd nézzem nincs lázad?Ne hívjam ki az orvost?-aggodalmaskodott, ami néha már idegesítő.
-Nem kell, biztosan csak ki kell pihennem magam.
Mikor felértem a szobámba rögtön olvasni kezdtem.
Kedves Fal!
A nagymamámról példát véve most írok neked.Elképesztő dolog történt velem!Még csak most költöztünk ide, de már egy furcsasággal találtam szembe magam.Találkoztam egy lánnyal(jobban mondva nekimentem), aki ugyanúgy nézett ki mint én.Vagy én néztem ki úgy mint ő, nem tudom.
Egy különbséggel:ő gazdag, én szegény vagyok.
Biztosan nagyon jó dolga van, mindent megvesznek neki, amit csak akar, menő cuccokban jár, az iskolájában is biztosan elég népszerű.Talán még ellenségei sincsenek.
Nah de a másik dolog, hogy nekem nagyon sokat kell nélkülöznöm...Már egy hónapja nem kaptam új ruhákat, a mosást is nagy nehezen tudjuk megoldani.Bárcsak olyan életem lenne, mint neki!Ha csak egy napig is, de legalább megtudhatnám milyen gazdagnak lenni.Biztos nagyon szuper.
Mindenki szánalommal néz rám, már az első nap szereztem magamnak 3 ellenséget :(
DooNa
